Manipulált vádemelés!

Tisztelt olvasó

Mielöt még belefognék irományomba, fontosnak tartom tisztázni azt, hogy a Magyar Köztársaság Elnökéhez 2011. december 27. kelt levelemben a magyar állámpolgárságomról lemondtam, mert annak fenntartása nemcsak hogy veszélyt jelent számomra, de indokolatlan is, merthogy az elsődleges állampolgárságom Kanadai, ahol az otthonom van, miközben az elrabolt szülőföldem a mai Szlovákia része, ugyanakkor a farizeusi Magyar államapparátus 2005-töl már identitást is rabol tőlem, nem csak az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában biztosított szabadság jogomat.


Az persze már más kérdés, hogy a hivatal a többszöri nekifutása ellenére sem tudja rendelkezésre bocsájtani, a lemondáshoz szükséges, de törvényben nem rögzitett nyomtatványokat, merthogy a törvény 8. § (1) bekezdés erre nem is tart igényt, bár lányos zavarában a hívatal teljesen önkényesen szerkesztett egyet aminek nics még engedéy száma sem, minthogy honlapjuk elektronikus levelező ablakán keresztül panaszbeadványt tettem, de választ arra nem kaptam. Ráadásul a politikai irredentantizmustól áthatott 1993. évi LV. törvény és az azt módosító 2001. évi XXXII. törvény szerint, az azt végrehajtó hatalom, a feljelentő és a fiú testvérek felfogása szerint is, nekem most itt kellene hagynom a feleségem és távoznom kellene az országból ahhoz, hogy az elsődleges állampolgárságom szerinti ország "KANADA" területéről kezdeményezzem és igazoljam az ott tartózkodási jogállásom, vagy is az állampolgárságom, ami ad-abszurdum, az-az nonszensz, ráadásul addig vissza sem térhetek Magyarországra, mert nem elégséges a Kanadai állampolgárságot igazoló arcképes igazolvány, sem az érvényes útlevelem, merthogy korábban többször is kétségbe vonták a magyar származásom, ami az itt bemutatott okmány alapján, joggal jelenthető ki, hogy udoritó ocsmány ganéj emberi magatartás az, ahogyan viseltetnek irántam egyének, és a magyar állam, amikor már 10 éve folyamatos következetességgel sértik az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 30. cikkelyét!

Édesapám eredeti születési anyakönyvi kivonata.

 

Az-az a törvény nem számol azzal, hogy egy a már régebb óta más állam polgára mond le, a később szerzett, de időközben oktalanná vált magyar állampolgárságáról!

Mint egy folytatásként az előző "Nyílt bűnügyi vallomás" című cikkemhez: hiszen annak megírását követően, több számos kérdést felvető esemény is történt, mindenek előtt az, hogy új tények kerültek elő a nyomozás lezárta után, ami a koncepcióban gondolkodó Esztergomi Városi Ügyészségnek semmit sem jelent, noha az Országos legfőbb Ügyész Polt Péter az én javamat is szolgálva fogalmazta meg - igaz, hogy "csak" egy emberölési ügyben - a gondolatait.

Na persze nem most tudtam meg ezeket a tényeket, hanem a tanúval történt szembesítést követően, még 2012. július 27. péntek, délután, amikor is a szembesítésen elhangzottakról beszélgetni kezdtem a feleségemmel, aki az ügy szempontjából döntő - mint szemtanú olyant tényeket közölt velem, amit a zárt-terű lépcsőházban én nem, de ő a nyitott ablakon át hallotta, hogy a "sértett fél" hangosan üvöltözve fenyeget azzal, hogy elintéz, annak a személynek a társaságában, akinek a felháborodására van alapozva a " garázdasággal " való gyanúsításom. Erről másnap 2012. július 28. szombat délelőtt 10:47 amikor a nyomozás során keletkezett írat átadás megtörténik és ekkor tájékoztatom a nyomozó tisztet, aki visszakérdez, hogy miért csak most mondom neki ezt, mire azt válaszolom, hogy én is csak a lezártnak hitt nyomozás után tudtam meg, majd erre széttárta karját és rágyújtott egy cigarettára a kapitányság bejárata előtt, aztán elváltunk és én hazaindultam.

Téved aki azt hiszi, hogy ezzel vége a történteknek, mert Magyarországon minden lehetséges, ha arról van szó, hogy kikel nyírni valakit mint egem.

                                                                                                       Egy hét elteltével, miután ismét arra gyanakszom, hogy talán az esztergomi nyomozó hatóság nem is akarja megismerni az új és döntő tényeket, ezért a már említett "Nyílt bűnügyi vallomás" című cikkemet elküldöm az Országos Rendőr-Főkapitányság ELLENŐRZÉSI SZOLGÁLAT PANASZ IRODÁJÁNAK, ahonnan ugyan kedvező választ kaptam, de így sem történt fordulat az ügyemben, hanem éppen ellenkezőleg.

                                                                                                     Majd néhány nappal később, ajánlott levél érkezik a KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁGTÓL azzal, hogy az ORFK vezetőjéhez eljuttatott ilyen és ilyen ügyszámra vonatkozó eljárási beadványomat elküldték az Esztergomi Városi Ügyészségnek.

Ezután megnyugtatónak ígérkezik, hogy 2012. augusztus 23. keltezéssel megint érkezik egy levél (nem ajánlott) az ESZTERGOMI VÁROSI ÜGYÉSZSÉGTŐL, amiben arról tájékoztatnak, hogy " az ORFK-hoz eljuttatott, majd a városi ügyészségre 2012. augusztus 22. napján érkezett beadványomat az esetleges további szükséges intézkedések megtétele végett az Esztergomi Városi Bíróságra megküldték." 



 
 



Talán egyszer majd az is kiderül, hogy ezeket a tájékoztatósokat miért nem a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől érkeznek hozzám, ahogyan azt írásban jelezte/ígérte az ORFK, merthogy az általános jogelméletből kiindulva, az már egyre markánsabban látszik, hogy hiba csúszott a rendszerbe.?!


És, hogy mi is a hiba? Hát elöszőr is az, hogy az  ESZTERGOMI VÁROSI BÍRÓSÁG nem a fentebb említett ORFK panasz beadványomra reagál, hanem a nihilinek is értelmezhető VÁDIRATRA, kibocsájt egy "idézés nélküli közlést" a számomra.

Mint már említettem, a történetnek nincs vége, ezért legyen itt egy párbeszéd részlete, amit a feleségemnek mondott az a személy aki a történetben megbotránkozik, miközben én még csak a rosszallásra sem gondolhatok.

Szóval miután az lenni szokás, mint minden kisvárosban - és Esztergomban éppen miért ne -pletyka szinten, az utca elkezdte jól ki és megbeszélni a történetet. Egy ilyen alkalommal azt mondja a feleségemnek az érzékeny lelkületű tanú, hogy jó lesz vigyázni a férjével, mert aki cukorbeteg az könnyen válik agresszívvá és akár ölhet is. Ezek után ellehet képzelni, hogy milyen feszült lehet a családi életem, hogy éppen ennek a kijelentésnek lett a betege a feleségem aki azóta is kórházban van, mert rettegve fél tölem.

Néhány gondolat és megjegyzés az ügyészi vádhoz és a bírósági levélhez.


Nem vagyok jogász, de amióta magyar állampolgár lettem (2006) azóta évente érnek (de van úgy, hogy több is) az igazságszolgáltatás atrocitásai, így kénytelen kelletlen voltam autodidakta módon jogelmélettel foglalkozni, azáltal alkalmazható ismeretre is szert tenni.
A nyomozásban eddig részt nem vevő ügyész (az előző ténykedése kapcsán védelemért fordultam az ORFK-hoz) aki a Btk. 51.§ alapján ítéletként a pénz büntetés kiszabását intitványozza. Véleményem szerint, de az (1) és a (2) bekezdések szerint is, erre csak akkor van mód, ha az elkövető az elkövetett büncselekménnyel anyagi elönyhőz juthatott volna, vagy ahhoz is jutott, ami ez esetben ugyebár megalapozatlan vádat jelent. Merthogy egy atyainak szánt gyengéd arcon legyintésért nem szokásos anyagi előnyt biztosítani. Vagy mégis? Vagy netán úgy gondolta az ügyész úr, hogy egy lelki atyai pofonnal majd Ő helyrebillenti az én valóságos arcon legyintésemet? Hol van itt a jog tisztelet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 10. cikkely és a 11. cikkely 1. pontban foglaltak betartása egy a magyar állampolgárságáról már régen lemondott személlyel szemben, akit ugyan úgy megilletnek a nemzetközi szerződésekben és jogokban biztosított jogok, noha tudatában van az illető annak, hogy vele szemben, joga és kötelessége ítélkezni annak az állam igazságszolgáltatásának van, amelynek a területén minden kétséget kizáróan és objektíven feltárt megalapozottsággal megáll a vád (ez esetben most nem) mert a bűntényt mégis csak a közlekedési kihágást megvalósító követte el, aki viszont felháborodik - azon, hogy figyelmeztetni merészeli egy közlekedési szakember - akivel még a tanú is szembefordul azzal, hogy a közlekedési kihágást megvalósító magatartást a közlekedés biztonságát veszélyeztető módon csak nyugodtan folytassa tovább - de legközelebb ne tegye -  ami ezután természetes indultatott váltott ki belőlem, majd miután a sértett fél felszólított, hogy üssem meg, ami kizárja a garázdaság fogalmát, de méginkább az ominózus gyengéd arcon legyintés az, amiért inkább köszönet járna a szülőktől és bocsánat kérés a "sértett" féltől, sem mint egy ügyészi VÁD EMELÉS, merthogy a sértett félnek már korábban is volt hasonló rosszallást kiváltó beszólásos konfliktusa.
Csak emlékeztetném a gyakorló ügyész hölgyeket és urakat, hogy a legfőbb ügyész Polt Péter 2012. június 09. -i nyilatkozatával, más véleményen van ahhoz képest, mint amilyen gyakorlatot önök még mindig folytatnak.

Komolyan mondom, hogy az elmúlt 4 évben -ennyi ideje élek Magyarországon - amit velem szemben megengedett magának az igazságszolgáltatás, az nem más mint segitségnyújtás egy ember üldözéséhez, amit a dolog természeténél fogva fel sem fognak.

Nem értem és így fel sem fogom, hogy miért csak azután kezdtek el üldözni, amióta hivatalosan is magyar állampolgár lettem - ha csak nem azért mert számos helyen hangoztatom a demokráciáról alkotott véleményem - holott előtte is éltem a hazámnak hitt Magyarországon abszolút konfliktus mentesen, amit Hadihajós parancsnokként 6 éven át szolgáltam, de mára az derült ki, hogy ez egy hamis illúzió volt, hiszen annak idején dögcédulát sem készítettek részemre, minthogy obsitot azóta sem kaptam: de jure/de facto, ezért még mindig a Magyar Hadsereg tartalékos katonája vagyok.!?
Tehát ebből is jól érzékelhető, hogy van fogalmamam arról, hogy akikkel szemben panaszom van, azoknak nincs illetékességük saját ügyüket kivizsgálni.
Minthogy az sem világos előttem, hogy miért az ellenem eljárni szándékozó Bíróság hatáskörébe utalta a feljelentést tevő ügyész, a nyomozást vezető ügyésszel szemben megalapozottan emelt panaszom kivizsgálását, amikor annak illetékességi köre e tekintettben kérdéses.

Nem követtem el büncselekményt, amit tettem az jogos önvédelem volt egy  a büncselekmény elkövetőjével szemben, amit a Btk. 271. § (5) bekezdése büntetni rendel és nem vádemelést tenni, az azt elszenvedővel szemben!

A manipuláció ténye pedig az, hogy a feljelentést tevő ügyész, a nyomozás során keletkezett iratanyagot nem a teljes terjedelmében adja át a bíróságnak, hanem abból kiválogatja azokat a részleteket, amelyekből a valós és összefüggő eseménysor nem állapítható meg! Ezért azt gondolom, hogy a feljelentést tevő sokkal előbb, mint utóbb rádöbben majd arra, hogy súlyos hiba volt vádolnia engem és egyúttal reményeim szerint az illetékes katonai ügyészség is felfigyel a súlyos törvénysértő visszaélésre.
Ezért hívnám fel a tisztelt olvasó és az ítész figyelmét is arra tényre, hogy a magyar jog, ismeri a véleménynyilvánitás szabadságával való visszaélés fogalmát, ami az érzelmi erőszak előkészítését jelenti akkor, ha ennek gyakorlására felszólítják a terheltet.


Jogi nyilatkozat:

A fent leírtak - szellemi termék, ami a blog tulajdonos/szerkesztőjének a magán véleménye - ezért azt bárminemű jogi eljárásban, sem részlegesen, sem önálló egészként, a megjelenéstől számított 25 éven belüli felhasználásához nem járul hozzá. Ez alól kivétel csak Ő tehet,  mint a szellemi termék gazdája, akinek ha halála 2053 előtt bekövetkezne, akkor a magyar jogszabályok örökősődési sorrendjében a posztumusz pozitív cél szolgálatában, a fenti írást szabadon fehasználhatják ill. rendelkezhetnek vele. 





http://www.esztergomi.blogspot.com/2012/07/nyilt-bunugyi-vallomas.html"Nyilt bünügyi vallomás"

Nyílt bűnügyi vallomás

 

Ez az oldal bejegyzés;  készült az első hívatalos bűnügyi kihalgatás előtt 5 órával!

A cikk szerzőjét akinek primer állampolgársága "kanadai" merthogy a magyar állampolgársága vitatott, az hazája KANADA konzulátusának és bűnüldöző szerveinek megkerülésével, valamint az 1996. évi XCIV. törvény kijátszázásával a Btk. 271. § (1) bekezdés bűncselekményével gyanúsítja az "esztergomi nyomozó hatóság" amely hatóság, nem óhajt tudomást venni arról a tényről, hogy ugyanezen törvényi hely (5) bekezdésében nevesített cselekményt időrendileg a sértett fél már azt megelőzően elkövette velem szemben, {az 1/1975. (II.5.) KPM-BM rendelet 1. § szerint is igen fontos társadalmi érdek ellenes magatartásával} hogy tudniillik gépjárművével behajtott a behajtani tilos tábla tiltó jelzése ellenére  (ami úgy általában a súlyos közlekedési kihágások egyike) majd ezzel veszélyeztette a testi épségem. Ugyanakkor az eljáró rendőrök valótlan adatot is tartalmazó  jelentést írnak arról, hogy tettenérés történt,  ami nemhogy nem igaz, de 40 perccel a helyszínre érkezésüket követően, egyértelmű, hogy az fizikai képtelenség is volt, vagyis hazudtak ami a jog nyelvén okirat hamisítás, és ennek alapján jólehet a Boliviai igazságszolgáltatás bevált eljárásjogi mintájára a harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, még vádat is emelhetnek. 

 E cselekménnyel szemben először csak halkan, bár határozott hangon, mert egy volt hadihajós hajó parancsnoktól egyébként is elvárható a fokozottabb erkölcsi érzékenység a közügyek iránt, aminek okán a figyelmeztető jellegű fellépés indokolt volt!

Számomra az addig ismeretlen ellenreakció, egyértelműn hangos szóváltásra ingerlő visszatetsző, tiszteletlen provokálás volt. Ezt az eleve stressz helyzetet a tanú a saját neme iránti  szolidaritásból tovább fokozta és eszkalálta azzal, hogy helyeselve és biztatva, a később sértetté vált személyt, hogy hajtson csak nyugodtan tovább mert ő is így szokott csinálni. Ezzel állt elő az a mentális akadály, ami létrehozta azt a cselekvési kényszer helyzetet, az összetett előzménnyel együtt, ami ha nincs nem került volna sor a nekem fel nem róható végszükségben előállt fenyegetettséggel  kikényszeritett tudat beszűkült állapotbeli saját és a közérdek védelmében tett jogos fellépésemet követő  önvédelmi cselekvésre, amire 40' percel később odaérkező - bosszúvágytól túlfűtött - rokonság lincshangulatott teremtve, amivel fellármázták az utcát és végül a család egyik tagja riasztotta a rendőrséget azzal, hogy én garázdaságot követek el velük szemben, aminek alapján aztán eljárás is indult ellenem .

Bár ilyen idősen (66) sem tűrőm azt, hogy bárki is fenyegessen vagy az életemre törjön, és minthogy egyetlen bűncselekmény sem önmagáért való, ezért a gyanúsítás ténye  már így is elegendő a verdikthez azzal a szófordulattal, hogy "két évvel büntetendő" csakhogy ezt, még az vádhatóság ismeretlen ügyésze sem tudja, merthogy pénzbírság kiszabását indítványozza! 

 

Ezért a vallomásom ilyetén való közzétételének célja az, hogy rávilágítsak a hétköznapi életünk minőségét, hogyan tesszük tönkre alkalmasint a tilalmak semmibe vételével, hogy azzal másokat provokáljunk hasonló cselekmények elkövetésére vagy csak rávenni őket a "szabadság harc" megvívására azokkal szemben, akik másképp vélekednek rólunk (...) mint ahogyan azt mi szeretnénk.

Ez a jelentés azt állítja, hogy tetten érés történt, miközben a rendőri erők helyszínre érkezése és az azt követő intézkedés, valamint a cselekmény elkövetése közt, közel 40 perc telt el úgy, hogy közben 20 percen át én nem is a tett helyszínén, hanem a város másik részében voltam!

Természetesen, ha a bűnöldöző szerv követ el bűncselekményt, jelesül itt az okirat hamisítást,  amiben egymással szembeni ellentétes állításokat közölnek, akkor azok ellen nem emel kifogást a nyomozást vezető ügyész, hogy az egyéb hiányosságokról már ne is beszéljek, mint például az: intézkedés megkezdésének nincs időpontja, nincs a cselekmény észlelésnek időpontja, az én helyszíni meghalgatástomat, csak egy fél-tag rendőr végezte el a tag helyett, ami kettő rendőrt jelent.    

További részletek a cikk második harmadában.

Soha nem hittem volna, hogy velem ilyesmi megtörténhet, hogy másra kezet emeljek, mert magam is egyet értettem 2012. június 10-ig azzal, hogy mást megütni nem méltó cselekedett, merthogy így szocializálodtam és éltem 66 éven át, amíg a Világ és Magyarország meg nem változott, hogy mára a nemek közötti egyenlőség jogán, a nő is lehet agresszív támadó,  mint egy férfi.

Amint fentebb is látható rendőrségi idézésre időben megjelentem, majd 2 órai várakoztatás után következett egy rövid meghallgatás, ahol íratismertetés nem történt, jegyzőkönyv felvételre pedig nem emlékszem. A magát nyomozónak valló ismeretlen  személy, miután elmondtam neki is, hogy mi is történ, átadtam részére a Polt Péter "Személyi konzekvenciái is lettek az ügynek" NÉPSZABADSÁG nyilatkozatának nyomtatott változatát, mert azt sejtettem, hogy az én ügyemben is hasonlóképpen fog majd eljárni a rendőrség, ahogyan és amiben me a culpára kényszerült a legfőbb ügyész Úr, ami véleményem szerint az vádhatóság mérföldköveként értelmezendő. Sajnos a sejtésem azóta bizonyosságot nyert, mert például a rabosításomat sem a 2009. évi XLVII. törvény X. Fejezet 92.§ (1) bekezdés és a 93.§ (1) bekezdésekben és a 46. § a) bekezdés előírásainak megfelelően 2012, június 10.-én - hanem 36 nappal később a megkövetelt haladéktalanság helyett - holott én már a helyszínen beismertem a tettem a - a gyengéd arcon legyintést -. Ezért e tény is erősíti azt a gyanúm, hogy előbb akarnak börtönbe juttatni, és majd csak azután megvizsgálni az ügy további részleteit vagyis disztingválni!  Persze az meg már csak hab a tortán, hogy nem készült kép és hang anyag a kihallgatáskor vagy hogy az adat egyeztetésnél nem fogadták el a tanári képesítéssel egyenértékű 5 éves MLE végzettséget, mint ahogy a  GÉPIPARI TECHNIKUSI és a KÖZÉPFOKÚ TŰZVÉDELMI képesítéseimet sem, mint legmagasabb iskolai végzettségeket, amit aztán végül is szakmunkás végzettségként jelöltek meg - holott arról említést sem tettem - pedig valójában tényleg van egy kiemelt szakmunkás képesítésem is, az öntőipari famintakészitő,  ezért aztán a nyomozást vezető hozzáállása nem csak előítéletet tükröz, hanem tájékozatlanságot is.     

Történt 2012. június 10.-én 16:35 perckor Esztergom egyirányú forgalmú Semmelweis utcájában, hogy a behajtani tilos tábla felől (nem először történik itt ezen a helyszínen ilyesmi) valaki behajtott, akinek a figyelmét a törvény betartására felakartam hívni, de az illető az általa vezetett járművel majdnem elgázolt, mert eléálltam, azt követően pedig az illető határozott verbális erőszakkal rám támadt ahogyan magát a szabálysértést is elkövette, hogy, hogyan képzelem én, hogy őt akadályozom a közúti közlekedésben. 

Az emlékezetemben felidézve, az alábbi történt:

Ami (kivéve a fényképeket) megegyezik a nyomozó közegnek átadott írásbeli vallomásommal.

                                   ESET

      2012. június 10 -én 16:35 perckor, egy a járdán álló - jobb kezében jól felismerhető tokaji palack üveghez hasonlító, rózsaszínű folyadékot tartalmazó, eredeti fekete színű kupakkal ellátott üveg tárgyal, a baljában pedig egy befőttes üveggel - egy kb. 175-180 cm magas, világos barna hajú ismeretlen fiatal nőneműnek látszó személy, néhány fenyegető lépést tett felém és felszólított arra, hogy üssem meg ha merem:

minek előtte én az úttesten állva két kocsi között, azt mondtam neki, hogy ha legközelebb is ilyent tesz, {a forgalommal szemben közlekedik, ha ezért figyelmeztetni akarom, ha arra arrogáns cinikus hangnemben reagál és faképnél hagy} akkor legközelebb "meghúzom a haját vagy adok egy nyaklevest {(taslit) ami a magyar nyelvben tréfás pofont jelent}" amit persze az adott pillanatban még nem gondoltam komolyan, merthogy azt csak figyelmeztetésnek szántam (...)  de mivel ez egy folyamat részeként történt:

A szóban forgó 7% alkohol tartalmú, veszélyes tárgy, amit szirupnak nevez a sértett fél

a kézben tartott szemmel jól látható veszélyes tárgy (üveg) miatt, a helyzetet támadásnak fogtam fel, ugyanakkor a viselkedés alapján támadómról férfiasságot feltételeztem, ezért reflexszerűen önvédelemből lendült a jobb nyitott tenyerem, még mielőtt a támadó kárt tehetett volna bennem.  

És minthogy én az úttesten álltam egy 7,2 kg görögdinnyét és 2 db 195x135x35 mm karton dobozokat egyensúlyozva a bal kezemben, nem túl jó fizikai állapotban { előrehaladott korom (66) a szív és érrendszeri a cukor betegségtől és a magas nyári hőségtől befolyásoltan } a nyitott tenyerű lendületből, szerencsére nem lett más mint, egy egyszerű  gyengéd arcon legyintés ami felfogásom szerint még nem pofon, verés meg mégannyira sem. Ekkor kezdtem úgy vélni: lehet hogy az illető tudatmodósító szer hatása alatt van. Ezért azt mondtam neki, hogy "alkoholista ringyó tűnjön el innen" amitől aztán megnyugodtam, ő pedig ocsúdni sem tudott. Ezt követően 16:40 perckor felvittem a 2. emeleti lakásba a dinnyét és a dobozokat, majd elvittem a feleségemet a Mikszáth Kálmán utcába, ahonnan hazafelé jövet megálltam a Hősök tere körforgalomnál 16:55 majd készítettem néhány fénykép felvételt és visszamentem a Semmelweis utcába, ahol már addigra lincshangulatban vártak a sértett fél, fiú testvérei H.M és H.K. kb.17:08 perckor.

 

A képen látható   H.M. miután felismert azonnal indulatba jött, majd önmagából kikelve, folyamatosan üvöltözve a Semmelweis utca 1. számú ház előtt (vélhetően ezt hallhatta a közvetlen környezet is, hiszen olyan hangos volt) a nemrég elhunyt édesanyámat szidalmazta "kúrva anyád, te szar szemét mocsok, megütötted a húgomat(?) takarodj vissza Kanadába" (hiába kérleltem, hogy a nem rég elhunyt anyámat ne gyalázza) de ő ettől még nagyobb dühbe gurult és csak mondta a magáét 3-4x is megismételve, majd skandálta "leszarom az anyádat te köcsög" aztán hozzá tette: "ugyan olyan geci vagy te is, mint az a szar Meggyes" (utalva annak közismert feleség verésére).

Ezt követően ezen a fényképen látható (barna pólót viselő) H.K.(bece neve: Kalin) támadóm, egészen közel hajolva az arcomhoz halálosan megfenyegetett azzal, hogy "ha legközelebb bárhol találkozom veled, megöllek te gyáva alak"  amire én csak annyit mondtam halkan NEM VAGYOK HAJLANDÓ SENKITŐL SEM MEGIJEDNI(...) majd a gépjárművem csomagtartójának támaszkodva vártam az esztergomi Rendőrség ügyeletes járőr szolgálatának a megérkezését.

 

A nyomozó hatóság eljárása alapján muszáj úgy vélekednem, hogy az ellenem elkövetett megtorló jellegű csoportos garázdaságot nem kezelték az ügyhöz tartozóként - merthogy azt még csak tárgyba sem vették - ahogyan a sértett fél által elkövetett súlyos közlekedési kihágást sem, csak csupán a végszükségben előállott fenyegetettség miatt tévedésen alapult saját és a közérdek védelmében tett jogos önvédelmi cselekvésemre koncentráltak, ami elégségesnek  is bizonyult a gyanúsításhoz(...) bár annak jogszabályban előírt módon való közlése, akkor elmaradt, majd egyszer csak a 36. napon bűnügyi nyilvátartásba is vettek, ami mindenképpen aggályossá tette a 2009. évi XLVII törvény 92. § (1) bekezdésbe foglalt törvényi kötelezetséget.

 

Választott ügyvédem nincs - az ügyész nem jelölt  ki senkit sem - ezért magam kezdeményeztem fellebbezést, a Be. 196.§ (1) hivatkozva, mert a fent leírtak alátámasztják, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság elmulasztott intézkedni a nyomozás kiterjesztésével az én és a társadalom jogos érdeksérelmének védelmében  amire az alább olvasható választ kaptam.

Pontosítsunk: Én a sértett fél kifejezett felszólítására - mint áldozat - hagytam magam szóváltásba keverni.

                  

Miután a gyanúsítás elleni kifogásomat elutasította a felelős ügyész, ezért segítségért fordultam az Országos Rendőr-főkapitánysághoz (ORFK), hogy belső vizsgálattal tárja fel az esztergomi Rendőr-főkapitányság, miért nem mutat hajlandóságot a teljeskörű nyomozás lefolytatására akként, ahogyan arról Polt Péter legfőbb ügyész is nyilatkozott 2012. június 09. -én a NÉPSZABADSÁGBAN.

                           ELŐZMÉNY

  

                                       
Az esetet közvetlen megelőzően a fiatal ismeretlen(nőneműnek látszó személy) által vezetett JSC-441 frsz. gyári szin: Spice Orange MINI COOPER CABRIO COUPE gépjármű a Babits Mihály utcából a behajtani tilos tábla  jelzés ellenére, lendületből balra nagy ívben a Semmelweis utcába kanyarodott {ahogyan perccel később hivatkozott is arra, hogy Ő ezt mindig így szokta csinálni} és valóban: június 13.-án de. 10:13 perkor újból észleltem, hogy ugyanúgy kanyarodik mint három nappal korábban, de ekkor egyrészt a távolság miatt, másrészt az idő hiány miatt, mert (saját járművemmel) indulni készültem a Semmelweis utca 3. elől, harmadrészt H.K. életveszélyes fenyegetése miatt nem akartam újból konfrontálódni.

Vissza kanyarodva a konkrét előzményhez, 2012. június 10. 16:31 perckor észlelve a szándékos szabály sértést, leléptem a járdáról és szembefordultam a gépjárművel, hogy azt első szándékként megakadályozzam a szabálysértés folytatásában, másod szándékként: mint gépjármű vezető gyakorlati szakoktatói vizsgával rendelkező, felvilágosítsam a jármű vezetőjét a közlekedés biztonságára ható cselekményének súlyosságáról, de a jó szándékú figyelmeztetést szinte megkezdeni sem tudtam, mert a fiatal (nőneműnek látszó személy) azonnal verbális támadásba lendült:

" mégis hogy képzeli, hogy engem feltartoztat amikor én mindig így szoktam ide jönni, vagy talán akkor most tolassak vissza?"

tette fel a költőinek szánt, cinikus kérdést indulatosan.

Majd a következő pillanatban odalépet egy a Semmelweis u. 3. számú házban lakó asszony, akinek csak a becenevét ismerem (S....i) akivel addig a városi hulladék gazdálkodással kapcsolatos anomáliákról beszélgettünk nagy egyet értésben, hiszen a www.besztergom.hu web oldalamon nemrégiben írtam egy cikket erről a témáról, de az abban leírtakról már nem állt módomban bővebben kifejtenem a véleményem, merthogy azt megakasztotta a közlekedési szabálysértés és az arra való reagálásom. 

Ezzel a gépjárművel követték el ellenem a Btk. 271. § ( 5) bekezdésben folgalt erőszakos magatartással azt a támadó jellegű fizikai ráhatást, amire nem modható, hogy nem képes fizikai sérülést okozni, amire egyszeri nyitott tenyerű arcon legyintéssel védekezni aránytalanul gyenge lépés volt a részemről.
A gépjármű pedig ekkor és még 38 nap múlva is, érvénytelen hatósági jelzéssel vett részt a közúti forgalomban.

Az asszony, akinek diabétesz főiskolai szakképesítése van és tudta rólam, hogy cukorbeteg vagyok,  először még a pártomat fogta, majd az Isten tudja miért, de engem egyértelműen mentális akadály elé állított azzal, hogy azt mondta a szabálytalanul közlekedőnek, hogy "csak nyugodtan hajtson tovább, mert ők is szoktak így behajtani a tilos felől" majd az ismeretlen jármű vezető tett még néhány indulatos megjegyzést felém a vezető ülésből, amit nem hallottam jól ezért azt nem is értettem, majd azzal tovább is hajtott az egyirányú forgalmú út forgalmi rendjét sértve a forgalommal szemben és leparkolt egy bokor mellett.

Az esetet lezáró másodpercekben és az esetet megnyitó folyamat pillanatában, tehetetlen frusztrált állapotba kerültem és mint idős férfi (66) nem kaptam meg a legalapvetőbb figyelmet és tiszteletet sem, hogy ezzel megalázott lettem, a korban hozzám képest legalább 40 évvel fiatalabb személy által, bár ekkor még kellő  -képpen tudtam türtőztetni önmagam, merthogy diabétesz 2. beteg vagyok és féltettem az egészségem.

Az összes körülményt figyelembe véve: a garázdaság vétségével való gyanúsítást kifogásolom azért, mert előbb bennem keltett egy támadónak vélt személy félelmet, (ezt még egy az egyben, arányosan elhárítottam) de a 1/2 óra múlva bekövetkezett - a környezet szimpátiáját elnyerő - túlerőben lévő családtagok csoportos garázdasága ellen, - amit jegyzőkönyvi adatok elhallgatnak - ezért már nem is védekeztem.

%

NEM HISZEK A CSODÁKBAN SEM A VÉLETLENEKBEN, DE HISZEM AZT, HOGY EZÉRT TALÁLT MINDENT RENDBEN AZ ÜGYÉSZ!

A közlekedési szabálysértő - aki a támadóm volt (verbális és "fizikai") - személyiségi jogait szemelött tartva; a fényképen látható belügyi dolgozóval feltűnő hasonlóságot mutat, egyúttal teljes név azonosságot is, a családi név írás módjával a kereszt nevek azonossága tekintetében a számszerüségében és sorrendiségében is.



Ha ehhez a fényképhez rendelt személyi adatok valósak, akkor ennek a személynek a kűlső megjelenése, a hangja, a neve és modora teljesen megeggyezik a 2012. január 04.-én a budapesti közlekedési rendészettel összetűzésbe került személyével, akkor a tanukihalgatási jegyzőkönyvben megjelölt tanuló foglalkozás, nem lehet valós adat!       

Tisztelt olvasó!



Néhány tény arról, hogy hogyan sodort az élet, a "bűncselekmény" útjára.

• 1946. Édesapám 3 hónaposan kimenekít Csehszlovákiából, mert Édesanyám visszaköltözött Esztergom-Kenyérmezőre, aki sohasem ragaszkodott magyar származásomhoz, aki 1953-tól folyamatosan azon munkálkodott, hogy az apai vérszerinti rokonaimmal ne kerülhessek kapcsolatba, ezért intézetbe helyeztet: először a II.ker Szél u. onnan  Bakonyoszlopra majd  rövid megszakítás után a Bp. IX. ker Vendel u.1/c Táncsics Mihály Gyermek Otthonba, aki a magyar állampolgárságom rendezésére, soha egyetlen egy lépést sem tett, aki az első és egyetlen hiteles csehszlovákiai anyakönyvi kivonatomat (ezt a mai napig is birtokolja a magyar állam és nem adja vissza) amit csak, egy héttel az előtt kapom meg, miután családostól 1991-ben kivándoroltunk Kanadába, mert csak eddig éltem és dolgoztam Magyarországon úgy, hogy a hatóságok is csak akkor tudtak, rólam amikor engem is elvittek katonának ahogyan 19 évvel korábban az édesapámat is- pedig ekkor még egyikünk sem volt magyar állampolgár - később is csak azért lettünk azok, mert az állam kikényszerítette, hogy azok akarjunk lenni, ha itt akarunk élni.
• 1991 -töl 2008 -ig Kanadában éltem és dolgoztam, mert hivatalosan előbb lettem Kanadai (1994) állampolgár mint Magyar (2005).
• 2005. Pszichikai nyomásalá helyeznek és kikényszerítik belőlem, hogy ha újra akarok házasodni magyarországon, azt tegyem magyar állampolgárként és önként kérjem a magyar állampolgárságom megállapítását, mert ugyan szerepelek a Nyilvántartó Hivatal nyilvántartásában, de... A kérés és az eljárás, azon kívül, hogy megalázó volt az 1993. évi LV. törvény 1. § (4) bekezdés ismeretében, ráadásul nonszensz (oktalanság) is volt, mert betudtam mutatni ezen törvény alapján kibocsájtott és Kanadába postázott, de már lejárt útlevelem a magyar katona könyvem, amelyek csak a rendezett magyar állampolgárságú személynek lehet. Vagy mégsem?
• 2006. Áprilist írunk és még mindig nem vagyok hívatalossan magyar-állampolgár, de már az elektronikus zárral felszerelt lépcsőházba behatól az APEH és azzal támad rám, hogy egy 2002 -es törvény szerint, nem jelentettem be, az 1990 -ben munkaviszonya megszűnt felmondással  mellék foglalkozású TAXI  vállalkozásomat, majd később határozatban mégis rögzítik, hogy eltekintenek a bejelentéstől.
• 2006. Újabb atrocitás: az esztergomi kórházban orvosi vizsgálat címén elveszik a magyar igazolványaimat, majd órák múltával, rendőri intézkedésre visszadják.
• 2007. a szabálytalanul elvégzett forgalomirend változtatást követően, Esztergom Semmelweis utcában, nem lehet szabályosan várakozni (azóta sem) amiért a rendőrség akkor engem vegzált, majd végzéssel lehetetlen célúnak minősítette igényemet arra, hogy a KRESZ 40. § (1) és a 41. § együttes rendelkezése szerint szabályosan várakozhassak ott ahol lakom, az úttest jobb oldalán.

• 2010. a Várszinház Kultúrmozgó Nonprofit Kft. vezetője bírósági feljelentést tesz a  besztergom.hu-n közzétett  "Közmeghalgatás előtt történt 2010." cikkem miatt, majd egyetlen tárgyaláson sem vesz részt, ezért ejtik a vádat ellenem.
• 2010. Meggyes Tamás Esztergom polgármestere, kétszer is tesz bírósági feljelentést ellenem a szeretgom.hu közösségi internet portálon tett vélemény nyilvánításom miatt, de a Bíróságon nem hajlandó ügyésszel képviseltetni magát, ezért ejtik a vádat ellenem.
• 2010. Közvetlenül Meggyes Tamás országgyülési és önkormányzati képviselőt a törvényellenesen kihelyezett választási plakátok  ill. azokat időben nem történő eltávolítása miatt, a közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése miatt feljelentem. A megyei ügyészség megállapítja, hogy a bűncselekmény ugyan "absztrakt módon", de megtörtént és új eljárás lefolytatására utasítja az ESZTERGOMI RENDŐR KAPITÁNYSÁGOT akik azóta sem folytatatták le, merhogy hamis irányba terelték az ügyet aminek az lett a vége, hogy az Esztergom Városi Üszészség magához vonta az ügyet, és idő múlásra hivatkozva megszüntette az eljárást. 
• 2010. Ferihegyi Repülőtéri Rendőrségi Igazgatóság azért vegzál, mert a gépjárművemmel a 2-es terminál parkoló zóna jegykiadó automatájánál megáltal, a már akkor 85%-ban elkopott olyan útburkolati jelenél, ami korábban helytelenül értelmezett járműforgalom elöl elzárt területet jelzett a várakozás tilalmát jelző X-JEL helyett. Ugyan is ezen az úttest szakaszon ma sincs gépjármű forgalom, csak várakozásra kijelölt felfestett boxok vannak. 
• 2011. Meggyes Tamás önkormányzati és országgyülési képviselőm ujabb, személyiségi pert indit ellenem, de egyetlen tárgyaláson sem jelenij meg, ezért ejtik a vádat ellenem.
• 2011. Fideszes tüntetők rámuszitják az esztergomi rendőrök egy részét, azok vegzálnak, majd miután panaszt teszek az ismeretlen feljelentőre, illetve azt kérem feljelentésre változtatatni, mert feltételezhető, hogy hamis tartalmú bejelentésre történt az intézkedés, de azt a Bíróság elbagatelizálja azzal, hogy nem tudom megmondani, mi volt az a kifejezés amit a rendőröknek mondott valaki (mert a cselekményt se nem láttam se nem hallottam) és ezért az ügyet a Bíróság nem is tárgyalja le.                                      

 

• 2011. december 27. a Köztársasági Elnöknek címzett levélben a fenti okokra hivatkozva lemondok a MAGYAR állampolgárságomról, de arra kitérő választ adnak, majd megutaztatnak a bolodját járatják velem és végül az ügyem rendezetlen marad, mert nincs az internetről letölthető LEMONDÓ NYILATKOZAT nyomtatvány!

Igyekszem magam visszafogni és nem minősíteni a tényt, hogy környezetem miért  nem tart normálisnak, hogy Magyarországon milyen politikai struktúra uralkodik: aminek megítélését inkább  az olvasóra bízom, sem mint azt magam tenném meg.

Az élet adta az esélyt arra, hogy lencsvégre kapjam ennek a gyermek-leánynak a deviális viselkedést, ami kísértetiesen hasonlít, annak a bizonyos "gyengéden arcon legyintett" személynek az akkor mutatott magatartására.

                      

ÖSSZEFOGLALÁS

             Adva van egy jogérvénytelen hatósági jelzéssel közlekedő gépjármű:

• Ezzel a járművel súlyos közlekedési szabálysértést követ el a gépjármű vezetője a későbbi sértett, mert a behajtani tilos forgalmi jelzőtábla jelentését figyelmenkivül hagyja.
• A jármű vezetője szolgálaton kívüli rendőr, aki magatartásával súlyosan megsérti rendőrtiszti esküjét, hogy " Szolgálatban és szolgálaton kívül példamutatóan viselkedik" 
• Adva vagyok én a törvénysértési sorozatot észlelője, egy veterán hadihajós hajóparancsnok, akinek 47 éves hivatásos gépjárművezetői tapasztalata és 40 éves gyakorlati szakoktatói képesítése van.
• A nem minden alap és ok nélküli figyelmeztetési szándékom a gépjármű vezetőjével szemben eredménytelen, mert abba felbujtóként közbeavatkozik egy harmadik személy, aki később megbotránkozik a közbeavatkozása következményén.
• Létre jön egy mentális akadály, másképpen fogalmazva - cselekvési kényszer helyzet -amit azzal oldok fel, hogy figyelmeztetem a későbbi sértett felet arra, hogy ha legközelebb is ilyent cselekszik, annak akár lehet fizikai következménye is.
• A későbbi sértett fél ezt úgy értelmezte, hogy jöjjön aminek jönnie kell és felszólít arra, hogy üssem meg, ha merem.
• Nem mertem, de szükségét éreztem annak, hogy egy gyengéd arcon legyintést tegyek, hogy rádöbbentsem a "sértett" (...) felet arra, hogy szülei milyen helytelenül nevelték fel.
• Panasszal élek a nyomozás és a nyomozást vezető ügyész azon munkamódszere ellen, miszerint szerinte: a bűncselekményt kiváltó ok, annak előzménye az együgyűvé tartozó folyamat részeként ellenem elkövetett csoportos garázdaság az életveszélyes fenyegetés összességében, nem tárgya a nyomozásnak.
• A panasz indítványt az érintett ügyész elutasítja, az Ő felügyeletét ellátó ügyészségre való továbbítás helyett, ezért panasszal élek az Országos Rendőr-főkapitányság Ellenőrzési Szolgálat Központi Panasz irodájánál, akik a Pest Megyei Rendőr-Főkapitányság vezetőjének kiszignálják az ügy kivizsgálását, akit viszont a Belügyminiszter 1 1/2 héttel később levált, és ezzel az ügyem megrekedni látszik. 

A Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bírósg 

2014.október 2. -án 13 órakkor tartja nyilvános tárgyalását.

Jogi nyilatkozat:

A fent leírtak - szellemi termék, ami a blog tulajdonos/szerkesztőjének a magán véleményem - ezért azt bárminemű jogi eljárásban, sem részlegesen, sem pedig önálló egészként, a megjelenéstől számított 25 éven belüli felhasználásához nem járul hozzá. Ez alól kivételt csak Ő tehet, mint a szellemi termék gazdája, akinek ha halála 2053  előtt bekövetkezne, akkor a magyar jogszabályok szerinti örökösődés sorrendjében a  posztumusz pozitív cél szolgálatában, a fenti írást szabadon felhasználhatják, ill. rendelkezhetnek vele .