"Ki tudja ma, mi a jó és mi a rossz?"
Most hogy a XXI. szd. első évtizedét lezáró 2011 február első napjaiban járunk, egyre jobban látszik, hogy 131 hónapon át, egy Meggyes Tamás nevű démon uralta Esztergomot, mint ahogyan 1919-ben 133 nap Kun Béla és társai Magyarországot!
Még élnek s halni sem mernek azok, a lelkileg meggyötört Pilisszentléleki tanúk, akik az egykori párttitkár és munkásőr családfőtől a pedagógus feleség-anyától megaláztatottak, akiknek szenvedéseivel bizonyították, az MSZMP-hez a Kádári rezsimhez való hűségüket.
Így hát mi sem természetesebb, minthogy a fiúkat is ebben a szellemben nevelték, hogy ha majd újra eljő a diktatúra, abban helyet találjon magának!
Meggyes Tamás helyet kapott a politikai életben, tehát diktatúra van!
Jaj minő borzalom, s hallani szenvedés: minthogy fájó lelki gyötrelemmel átélni azt, amit a ma már nagymama s nagypapa korúak panaszolnak, hogy milyen kegyetlen tortúráknak vetették őket egykoron alá, a démont megszülő anya, a bosszú állásra mindig kész apa, sokszor csak azért, mert nem voltak esztergomiak.
Ezzel mondhatnám azt is, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiszen Meggyes Tamás az elmúlt két évben - amit nyilvánvalóan a szüleitől tanult - legalább annyi kegyetlenkedést követett el, mint amiről már eddig is több tanú beszámolt, amit egyre többször lehet hallani a városban is.
Meggyes takarodj... Meggyes takarodj...
skandálja a nép
Tudom ez egy hiú ábránd, minthogy a - természetből is jól ismert falka szellemből adódóan - kinek puszi pajtás haverja Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnőke és Kövér László Magyarország Ország háza elnöke, addig ilyen sosem fog megtörténni.
Sok szép korrekt összeszedet tény és gondolat hangzott el Tétényi Évától: amelyhez bármit is hozzáfűzni, kóklerség lenne.
De hagy szabadjon a bűnhődés okán megemlítenem azt, hogy a 2010. évi L. törvény szerint, a polgármester választás és a képviselői választás, nem ekvivalens.
S kinek tetszik kinek nem, a képviselő-testület feloszlattatik, a polgármester maradása szüségeltetik, hisz a helyzet nem paradox!
Kommentett írta, és szerkesztette: Sámson J. Boldizsár
